Menu Close

5. Lecke: Koreai ige- és melléknévragozás: Múlt, jelen, jövőidő

Click here for a workbook to go along with this lesson.

This Lesson is also available in Español, Français, Русский, Português, Nederlands, Deutsch, Ελληνικά, 中文, български, Italiano, العربية and עִבְרִית‎

The following videos are available to reinforce the concepts taught in this lesson:

Sentence Practice, Dictation, Lesson Recap

 

 

Új szavak

Az egyszerűség kedvéért az új szavak szófaj szerinti csoportokban (főnév, ige, melléknév és határozószó) szerepelnek.

Klikkelj a magyar szóra és további információt, illetve példamondatokat találsz a szó hTasználatához angol nyelven. (Egyelőre valószínűleg nem fogod érteni a koreai mondatokban használt nyelvtant, de hasznos ezeket látni, ahogy haladsz a tanulással.)

A szavakat és extra információt rendezetten (angol nyelven) megtalálod egy PDF fájlban itt.

Ha tornáztatni szeretnéd az agyadat a szavak felismerésével, próbáld megtalálni az új szavakat a 25 Szókereső gyakorlatban.

Főnevek:
동생 = fiatalabb testvér

남동생 = öcs

여동생 = húg

= báty

오빠 = báty

누나 = nővér

언니 = nővér

삼촌 = nagybácsi

이모 = nagynéni (az anya oldalán)

고모 = nagynéni (az apa oldalán)

아저씨 = idősebb férfi, aki nem rokon

아주머니 = idősebb nő, aki nem rokon

할아버지 = nagyapa

할머니 = nagyanya

친구 = barát

사진 = kép

안경 = szemüveg

비밀 = titok

= eső

가게 = bolt/üzlet

박물관 = múzeum

가스 레인지 = (gáz)tűzhely

오리 = kacsa

꼬리 = farok

= labda

Igék:
기대하다 = számítani, várni valamire

건너다 = átkelni (pl. úton)

던지다 = dobni

싫어하다 = nem szeretni, utálni vmit

떠나다 = (el)indulni

농담하다 = viccelni

공부하다 = tanulni

Melléknevek:
지루하다 = unalmasnak lenni

마르다 = soványnak lenni (ember)

멀다 = messzinek lenni

마르다 = száraznak lenni

비슷하다 = hasnonlónak lenni

싫다 = nem jónak lenni

오래되다 = réginek lenni

배고프다 = éhesnek lenni

Határozószavak és egyéb szavak:
오늘 = ma

어제 = tegnap

내일 = holnap

모레 = holnapután

= év

= nap

시간 = idő

A hét napjai:
월요일 = hétfő

화요일 = kedd

수요일 = szerda

목요일 = csütörtök

금요일 = péntek

토요일 = szombat

일요일 = vasárnap

Összesen 1050 új szó van az első szint leckéiben. Mindegyik szóhoz kapcsolódik egy hangfájl. Ezeket itt tudod letölteni.

A szavak tanulásában segíthet a Memrise tool (angolul).

Ha szeretnéd folyamatossá téve hallgatni a szavakat, a Szókincs gyakorló videóval megteheted.

 

 

Az “én” és “engem” koreaiul

Először a magyar nyelvben szeretném felhívni a figyelmedet az “én” és “engem” közötti különbségre. Ez valami olyasmi, ami addig nem tűnt fel, amíg el nem kezdtem koreaiul tanulni. Te is látni fogod, hogy egy másik nyelv tanulásával az anyanyelvedet és más nyelveket is sokkal jobban fogod érteni. Magyarul az “én” a mondat alanya, az “engem” a mondat tárgya. Például:

Én szeretlek téged (az “én” a mondat alanya)

Te szeretsz engem (az “engem” a mondat tárgya)

A koreai nyelvben ugyanazt a szót használjuk az “én” és “engem” (és egyéb ragozott alakok) kifejezésére. Azaz, a koreai szó nem különbözik attól függően, hogy alany vagy tárgy. De emlékezz, hogy különböző ragok járulnak a szótőhöz.

Habár a koreai szó az “én/engem” kifejezésekor nem változik, a mondat tiszteletisége/udvariassági szintje szerint megváltozik a szó. Például:

A 저 jelentése “én/engem” és formális, udvarias beszédhelyzetben használandó

A 나 jelentése “én/engem” és tegeződéskor, kevésbé udvarias beszédhelyzetben használandó

~는 ragot adunk a 저 és 나 szavakhoz, amikor az “én” a mondat alanya. Például:

저는
나는

(Szándékosan nem írtam példamondatokat ide, mert még mindig nem tanultad a helyes ige/melléknév ragozást. De ebben a leckében végre megtanulod)

~를 ragot adunk a 저 és 나 szavakhoz, amikor az “én” a mondat tárgya. Tehát:

저를
나를

(Szándékosan nem írtam példamondatokat ide, mert még mindig nem tanultad a helyes ige/melléknév ragozást. De ebben a leckében végre megtanulod)

Amikor az “én” a mondat vagy mellékmondat alanya, ~가 rag adható a 저 és 나 szavakhoz. A 2. Leckében már röviden bemutattam az ~이/가 és a ~은/는 közötti különbséget. E két rag közötti különbség árnyalatnyi, és évekbe kerül, hogy az ember teljesen megértse/átérezze. A 17. és 22. Leckékben mélyebben is tárgyalom a kölönbséget, de ez az ismeret most nem azonnal szükséges. Ami azonnal fontos, jegyezd meg, hogy amikor a ~가 a 나-t követi, az megváltozik és 내 lesz belőle, illetve amikor a 저-t követi, abból 제 lesz. Tehát:

내가
제가

(Szándékosan nem írtam példamondatokat ide, mert még mindig nem tanultad a helyes ige/melléknév ragozást. De ebben a leckében végre megtanulod)

Ebben a leckében lejjebb minden mondatot a kevésbé udvarias beszédszinten ragoztunk, ezért a lenti példamondatokban az informális “나” vagy “내” szerepel. Ebben a leckében ne foglalkozz a tiszteletiséggel, csak arra az információra koncentrálj, amit bemutatok. A következő leckében többet megtudhatsz a formális és informális beszédszintről, és láthatod a “저” és “제” alakokat használatban.

 

A koreai “Ön”

Talán felfigyeltél rá, hogy még mindig nem tanítottam meg a magyarban egyik leggyakoribb szót. Tudom, hogy furcsán hangzik, de az ‘Ön’ nem fordul elő túl gyakran a koreai nyelvben. A koreai emberek különböző módokon kerülik el az ‘Ön’ használatát:

  1. Legtöbbször annak az embernek, akihez, illetve akiről beszélnek a (munkahelyi) pozícióját, beosztását, rangját használják. Például főnök (부장님), iskolaigazgató (교장선생님), iskolaigazgató-helyettes (교감선생님), NÉV úr (ha tanárról van szó) (NÉV선생님), vevő/ügyfél (고객님), vendég (손님), cég elnöke/menedzsere (회장님/사장님).
  2. Koreai nyelven igen gyakori, hogy a beszélőhöz közelálló személyekhez/ről családtagként beszélnek. Például, 오빠 “báty” (ha a beszélő nő). Ha az illető nem a beszélő bátyja, de közel állnak, használható az ‘오빠’.
  3. Általában bármilyen nagyon idős nőt és férfit, lehet “nagymamának” és “nagypapának” (할머니/할아버지) hívni. De ezen túl nem igazán bevett valakit családtagnak hívni, hacsak az illető nem áll közel a beszélőhöz.
  4. Általában minden idegen férfi és nő, akit a beszélő nem ismer, ‘아저씨’ (férfi) és ‘아주머니’ (nő).
  5. Alacsony udvariassági beszédszinten használható a “너”, azaz te szó. ~는 illetve ~를 csatlakozik a “너”-hoz, amikor a “te” a mondat alanya, illetve tárgya. Ha a ~너-t ~가 követi, “네가” lesz belőle. A “네가” és“내가” kiejtésének megkülönböztetése érdekében (mert a kiejtési szabály szerint ugyanúgy kellene ezeket ejteni), a “네가” kiejtése “ni-ga.”
  6. A “당신” is használható, aminek jelentése “Ön”. Ezt bármikor, bárkihez való beszédkor lehet használni, de a koreai emberek alig használják. A ‘당신’-t használó emberek többsége külföldi (és főleg angol anyanyelvű), elsősorban azért, mert a “te/Ön” használata az anyanyelvükben annyira alapvető.

 

Az egyszerű ige/melléknév ragozás (mondatzáró végződés): Múlt, jelen és jövőidő

Ahogy idáig minden leckében emlékeztettelek, az eddig tanult mondatokat nem ragoztuk. Azaz, az eddig tanult mondatokat a koreai nyelvben soha nem használnák, mert nincsenek ragozva. Úgy gondoltam fontosabb először a mondatszerkezetet megtanulnod, mint az ige/melléknévragozást. A jó hír, hogy a koreai nyelvben az ige- és melléknévragozás, azaz a mondatzáró végződés ragozása sokkal egyszerűbb, mint sok másik nyelvben (beleértve a magyart, angolt és különösen a franciát!).

 

Fontos megjegyzés, mielőtt belevágunk

Ez a lecke bemutatja a múlt, jelen és jövőidejű mondatzáró végződés (ige- és melléknévragozás) legegyszerűbb módját. Habár mindez a ragozás nyelvtanilag helyes, beszédben alig használatos. Ezt a formát néha “napló formának” hívják, mert legtöbbször akkor használják, amikor valaki naplót ír, azaz tulajdonképpen magához beszél. Ezt a formát továbbá vizsgákon, könyvekben (de nem párbeszéd esetén), kutatási jelentésekben, napilap és újságcikkekben, és bármilyen más olyan írott szövegben vagy élőbeszédben használják, amikor nincs közvetlen beszédpartner vagy hallgatóság. A ragozás másik neve “egyszerű forma”.

Ezt a ragozást mondatban használva, az informális “나” jár vele, mert a ragozást informálisnak tekintik. Éppen ezért ebben a leckében az “én” megfelelője a “나”. Ugyanakkor, ahogy említettem, ezt a ragozási formát nyomtatásban (könyvekben, újságcikkekben, stb.) is használják. Ebben az esetben a mondat csak tényt közöl, ezért nem tekintik sem formálisnak, sem informálisnak. Amikor így használják, nincs közvetlen beszélő és nincs közvetlen hallgató. Éppen ezért ezekben a helyzetekben sem a “저”, sem a “나” nem fordul elő koreaiul, és nem kell ezeket a szövegeket sem formálisnak, sem informálisnak tekinteni.

Ezt a “napló” vagy “egyszerű” ragozási formát lehet beszédben is használni, de a következő leckében bemutatott ragozások valamelyikének a használata gyakoribb. Habár az egyszerű ragozási forma beszédben alig fordul elő, ennek ismerete alapvető fontosságú, ha meg akarod érteni a bonyolultabb koreai nyelvtani szerkezeteket, illetve érteni akarod a koreai írott forrásokat (könyvek, újságok, stb.). A következő leckében fogod megtanulni a beszédben használt legfontosabb mondatzáró végződéseket (ige- és melléknévragozásokat), de igen erősen ajánlom, hogy előbb tanuld meg az ebben a leckében bemutatott ragozást.

A koreai igéket, mellékneveket és az 이다-t ragozzuk. Ahogy bizonyára emlékszel, a koreai mondat mindig igére, melléknévre vagy 이다-ra végződik.

Nézzük a mondatzáró végződéseket (ige- és melléknévragozást) múlt, jelen és jövőidőben!

 

Igék

Jelenidő

Amikor a szótő utolsó szótagja mássalhangzóra végződik ~는다-t adunk a szótőhöz:

먹다 = 먹는다 = enni (먹 + 는다)
닫다 = 닫는다 = becsukni (닫 + 는다)

Példák:

나는 문을 닫는다 = Én becsukom az ajtót
나는 밥을 먹는다 = Én rizst eszek

Amikor a szótő utolsó szótagja magánhangzóra végződik, ~ㄴ-t adunk az utolsó szótaghoz, és ezután a 다-t

배우다 = 배운다 = tanulni (배우 + ㄴ다)
이해하다 = 이해한다 = (meg)érteni (이해하 + ㄴ다)
가다 = 간다 = menni (가 + ㄴ다)

Példák:

나는 친구를 만난다 = Én találkozom egy baráttal
나는 그것을 이해한다 = Én értem azt
나는 한국어를 배운다 = Én koreait(ul) tanulok
나는 집에 간다 = Én haza megyek

 

Múltidő

Valami fontosat tudnod kell, mielőtt erre rátérnénk. A koreai mondatzáró végződés nyelvtana azon alapszik, hogy közvetlenül az igék és melléknevek szótövéhez ad dolgokat, amik különféle jelentést hordoznak. Ebben a leckében korábban például láthattad, hogy a ~는다 illetve ~ㄴ다 szótőhöz való hozzáadásával ragozzuk az igéket jelenidőben.

Nyelvtani szabályok százait (nemcsak ige/melléknév ragozást, hanem más, a mondatban konkrét jelentést hordozó szerkezeteket is) az ige/melléknév szótövéhez való közvetlen csatlakoztatással képezünk. Ezeket későbbi leckékben fogod megtanulni, ahogy haladsz a tanulással. Alább találsz néhány példát az igék/melléknevek tövéhez kapcsolható szerkezetekre, amik önálló jelentést hordoznak:

  • ~기 az ige/melléknév főnévi formáját képzi (29. Lecke)
  • ~아/어서 magyarázatot ad (37. Lecke)
  • ~(으)시 a cselekvő személy tiszteletét fejezi ki (39. Lecke)
  • ~(으)세요 utasítást ad (40. Lecke)
  • ~자 javaslatot tesz (44. Lecke)
  • ~아/어야 하다 annak jelzése, hogy vkinek vmit csinálnia kell (46. Lecke)
  • ~ㄴ/는다고 vkit idéz (52. Lecke)

Ez a lista végestelen végig folytatódhatna.

Figyeld meg, hogy ezen nyelvtani szerkezetek egy része az “~아/어” hozzáadásával képződik. Sok nyelvtani szerkezet (ige/melléknévragozás vagy bármi más) képzéséhez szükséges, hogy az “~아/어”-t a szótőhöz adjuk. A “perjel” azt jelzi, a két lehetőségből választani kell, bizonyos esetekben az “~아”-t, más esetekben az “~어”-t. A szabály, hogy az “~아” és az “~어” közül melyiket kell a szótőhöz adni, a következő:

  • Ha a szótő utolsó magánhangzójaㅏ vagy ㅗ (azon ritka eseteket is beleértve, amikor az utolsó magánhangzóㅑ vagy ㅛ), ~아-t kell a szótőhöz adni, amit a nyelvtani szerkezet maradéka követ. (Az egyetlen kivétel a “”. Ha a szótő utolsó szótagja ““, ~ helyett ~-t kell a szótőhöz adni, amit a nyelvtani szerkezet maradéka követ.)
  • Ha a szótő utolsó magánhangzójaㅏ-n vagy ㅗ-n kívül bármi más, ~어-t kell a szótőhöz adni, amit a nyelvtani szerkezet maradéka követ

Amikor múlt időben ragozunk, a szótőhöz “~았/었다”-t kell adni (illetve a 하다 esetében 였다 -t). A fenti szabályt követve, ~았다-t adunk a szótőhöz, ha a szótő utolsó magánhangzója ㅗ vagyㅏ és ~었다-t, ha a szótő utolsó magánhangzójaㅏ-n vagy ㅗ-n kívül bármi más. Végezetül pedig ~였다-t adunk a szótőhöz, ha az utolsó szótagja “하.” Például:

나는 밥을 먹다 = Én rizst eszek (ez a mondat nincs ragozva)

A szótő utolsó magánhangzója ㅓ. Ez nem ㅏ vagy ㅗ, ezért 었다-t adunk a szótőhöz:

나는 밥을 먹었다 = Én rizst ettem (먹 + 었다)
나는 문을 닫다 = Én becsukom az ajtót (ez a mondat nincs ragozva)

A szótő utolsó magánhangzója ㅏ, ezért  았다-t adunk a szótőhöz:

나는 문을 닫았다 = Én becsuktam az ajtót (닫 + 았다)
나는 창문을 열다 = Én kinyitom az ablakot (ez a mondat nincs ragozva)

A szótő utolsó magánhangzója ㅕ. Ez nemㅏ vagy ㅗ, ezért 었다-t adunk a szótőhöz:

나는 창문을 열었다 = Én kinyitottam az ablakot (열 + 었다)
나는 한국어를 공부하다 = Én koreait(ul) tanulok (ez a mondat nincs ragozva)

A szótő utolsó szótagja “하”, ezért ~였다-t adunk a szótőhöz:

나는 한국어를 공부하였다 = Én koreait(ul) tanultam (공부하 + 였다)

Ami (legalábbis az elején) mindezt megnehezíti, hogy  az ~았다/었다 összeolvad a szótővel, ha az ige szótöve magánhangzóra végződik (beleértve a 하다-t is). Az  ~아 és az ~어 a magánhangzóra végződő szótövekkel való összeolvadás így történik:

  • 아 + 아 = 아 (például: 가 + 았다 = 갔다)
  • 오 + 아 = 와 (például: 오+ 았다 = 왔다)
  • 우 + 어 = 워 (például: 배우+ 었다 = 배웠다)
  • 이 + 어 = 여 (például: 끼+ 었다 = 꼈다)
  • 어 + 어 = 어 (például: 나서 + 었다 = 나섰다)
  • 여 + 어 = 여 (például: 켜다 + 었다 = 켰다)
  • 하 + 여 = 해 (például: 공부하다 + 였다 = 공부했다)
    Habár a 하 + 여 írható “”-ként, látsz majd olyan helyzeteket, különösen hivatalos dokumentumokban, ahol “” helyett “하여”-t használnak. Ez sokszor előfordul pl. közlekedési táblákon.
  • Azok a szavak, ahol a szótő “ㅡ”-re végződik (például: 잠그다) nehezek, ezeket a 7. Leckében tárgyalom.

Sokan kérdezték tőlem, “hogyan olvad az ~아/어 az olyan összetett magánhangzókhoz, mint a  ㅠ, ㅑ, ㅔ, stb…?” Látni fogod, hogy a koreai igék legtöbbje nem ilyen összetett magánhangzóra végződik. Az ilyen összetett magánhangzóra végződő leggyakoribb szavak, amikre most gondolni tudok, a következők:

바래다 (eltűnni)
매다 (megkötözni)
메다 (vmit vállra venni/vállon vinni)

Ezekre a szavakra (és minden hasonlóra), ugyanaz a fenti szabály vonatkozik, azaz ha a szótő utolsó magánhangzója nemㅏvagy ㅗ, “어”-t kell a szótőhöz adni, majd azt, ami még szükséges a szerkezethez. Ezen összetett magánhangzók esetén nem számít, hogy összeolvasztod-e a két magánhangzót, mindkét forma, az összeolvadt és nem összeolvadt is, helyes.

Például:

바래 + 었다 = 바랬다 vagy 바래었다
매다 + 었다 = 맸다 vagy 매었다
메다 + 었다 = 멨다 vagy 메었다

Íme mindez még egyszer, részletesen:

가다 = menni
A szótő utolsó magánhangzója ㅏ, ezért 았다-t adunk a szótőhöz.
나는 박물관에 가았다
De miután a szótő magánhangzóra végződik, az 았다 összeolvadhat a 가-val:
나는 박물관에 갔다 = Én múzeumba mentem

오다 = jönni
A szótő utolsó magánhangzója ㅗ, ezért 았다-t adunk a szótőhöz.
삼촌은 가게에 오았
De miután a szótő magánhangzóra végződik, az 았다 összeolvadhat az 오-val:
삼촌은 가게에 왔다 = A(z én) nagybáty(ám) bejött az üzletbe

배우다 = (meg)tanulni
A szótő utolsó magánhangzója ㅜ, ezért 었다-t adunk a szótőhöz.
오빠는 영어를 배우었다
De miután a szótő magánhangzóra végződik, az 었다 összeolvadhat az 우-val:
오빠는 영어를 배웠다 = A(z én) báty(ám) megtanulta az angolt(ul)

던지다 = dobni
A szótő utolsó magánhangzója ㅣ, ezért 었다-t adunk a szótőhöz.
나는 공을 던지었다
De miután a szótő magánhangzóra végződik, az 었다 összeolvadhat a 지-vel:
나는 공을 던졌다 = Én (a) labdát dobtam

건너다 = átkelni
A szótő utolsó magánhangzója ㅓ, ezért 었다-t adunk a szótőhöz.
나는 길을 건너었다
De miután a szótő magánhangzóra végződik, az 었다 összeolvadhat a 너-val:
나는 길을 건넜다 = Én átkeltem az utcán

만나다 = találkozni
A szótő utolsó magánhangzója ㅏ, ezért 았다-t adunk a szótőhöz.
나는 친구를 만나았다
De miután a szótő magánhangzóra végződik, az 았다  összeolvadhat a 나-val:
나는 친구를 만났다 = Én barátokkal találkoztam

공부하다 = tanulni
Az utolsó szótag 하, ezért 였다-t adunk a szótőhöz.
나는 한국어를 공부하였다
De a 하 és 여 összeolvadhat 해-vé:
나는 한국어를 공부했다 = Én koreait(ul) tanultam

Jövőidő

A jövőidő könnyű, egyszerűen “~겠다”-t adunk a szótőhöz. Szemben a múlt és jelenidejű ragozásokkal, a jövőidő ragja nem változik attól függően, hogy a szótő magán- vagy mássalhangzóban végződik-e. Például:

나는 먹다 = Én eszek (nincs ragozva)
나는 먹겠다 = Én enni fogok

나는 가다 = Én megyek (nincs ragozva)
나는 가겠다 = Én menni fogok

나는 배우다 = Én (meg)tanulok vmit (nincs ragozva)
나는 배우겠다 = Én tanulni fogok (meg fogok tanulni) vmit

Két igét jellemzően jövőidőben ragoz a koreai nyelv, de nem jövőidejű a jelentésük. Ezek a 알다 (tudni) és 모르다 (nem tudni). Nem írok példamondatokat (mert egyelőre túl bonyolult lenne a számodra), de jó lenne ha emlékeznél később, hogy az 알다 és 모르다 szavak rendszeresen 알겠다 és 모르겠다 formában ragozódnak. Habár az alakjuk jövőidejű, a két szó azt jelenti, hogy valaki valamit jelenidőben tud/nem tud.

Fontos az is, hogy a ragozás a tiszteletiség szintjétől függően változik. Ezt a következő leckében tanuljuk.

Íme táblázatba foglalva az igék múlt, jelen és jövőidejű formája:

Ige Szótő Múltidő Jelenidő Jövőidő
먹다 먹었다 먹는다 먹겠다
닫다 닫았다 닫는다 닫겠다
배우다 배우 배웠다 배운다 배우겠다
가다 갔다 간다 가겠다
이해하다 이해하 이해했다 이해한다 이해하겠다
오다 왔다 온다 오겠다
던지다 던지 던졌다 던진다 던지겠다

 

Melléknevek

Jelenidő

Korábban már megtanultad, hogy jelen időben való ragozáskor az igék szótővéhez ~ㄴ/는다-t kell adni. A melléknevek jelenidejű ragozásakor semmit sem kell csinálni! A melléknevet egyszerűen hagyd úgy, ahogy van, a szótári forma egyben a jelenidejű ragozott forma is. Néhány példa:

그 선생님은 아름답다 = az a tanár gyönyörű
그 길은 길다 = az az utca hosszú
나의 손은 크다 = az én kezem nagy

 

Múltidő

A melléknevek múltidejű ragozására ugyanaz a szabály vonatkozik, mint az igék múltidejű ragozására. A szabály még egyszer:

았다-t vagy 었다-t kell a szótőhöz adni. 았다-t kap a szótő, ha az utolsó magánhangzó ㅗ vagy ㅏ, illetve 었다-t kap a szótő, ha az utolsó magánhangzó nemㅏ vagy ㅗ. Például:

그 길은 길었다 = Az az utca hosszú volt (길 + 었다)
그 음식은 맛있었다 = Az az étel finom volt (맛있 + 었다)
그 선생님은 좋았다 = Az a tanár jó volt (좋 + 았다)
그 식당이 오래되었다 = Az az étterem régi*** volt (오래되 + 었다)

Az “오래되다” jelentése régi, de nincs rossz, negatív töltete. Inkább azt jelzi, hogy valami már régóta létezik, és ezért “régi”. A negatív töltet kifejezésére, azaz hogy valami “régi és rozoga”, a “낡다” megfelelőbb… Ez viszont nem összekeverendő a “늙다” szóval, ami azt jelenti, hogy valaki, azaz egy személy, “régi”, azaz idős.

Ez most még ugyan túl bonyolult, de amikor ~었다-t kapcsolunk a 되 szótaghoz, “되었다”-t kapunk, de itt is összeolvadhat a két magánhangzó. Ennek a leckének nem célja, hogy ezt megtanítsa, ezért egyelőre ne foglalkozz vele. A 되다-ról sokkal többet fogsz hallani elkövetkező leckékben. Lásd pl. a közeljövőből a 9. és 14. Leckéket, amik a ‘되다’-val foglalkoznak.

Továbbá, bár a 되다 legtöbbször ige és igeként ragozódik, itt a 오래되다 melléknév. Ez azt jelenti [más módozatok mellett, amik változást okoznak, amikor egyéb nyelvtani szerkezeteket képzünk], hogy ~-t kell hozzáadni, ha az utána következő főnevet írja le.

Például: 우리는 오래된 집에 갔다 = Mi a régi házba mentünk

Ugyanúgy, mint az igéknél, ha az ige/melléknév szótövének utolsó betűje magánhangzó, az ~았다/었다 összeolvadhat a szótővel:

이것은 비쌌다 = Ez drága volt (비싸 + 았다)
그 남자는 잘생겼다 = Az a férfi jóképű volt (잘생기 + 었다)
그 사람은 뚱뚱했다 = Az az ember kövér volt (뚱뚱하 + 였다)

 

Jövőidő

A melléknevek jövőidejű ragozása megegyezik az igék jövőidejű ragozásával. Egyszerűen 겠다-t adunk a melléknév szótövéhez:

나는 행복하겠다 = Én boldog leszek
그것은 맛있겠다 = Az a dolog finom lesz
나는 배고프겠다 = Én éhes leszek

Ez az egyszerű ragozás alig fordul elő a beszélt nyelvben, továbbá a koreai emberek  a melléknevek jövőidejű formáját sem használják olyan gyakran, mint a magyarul (vagy angolul) beszélők.

Íme táblázatba foglalva a melléknevek múlt, jelen és jövőidejű formája:

Melléknév Szótő Múltidő Jelenidő Jövőidő
행복하다 행복하 행복했다 행복하다 행복하겠다
비싸다 비싸 비쌌다 비싸다 비싸겠다
길다 길었다 길다 길겠다
맛있다 맛있 맛있었다 맛있다 맛있겠다
낡다 낡았다 낡다 낡겠다

 

 

Az 있다 és 있다 ragozása

Az 있다 az egyik legbonyolultabb és legváltozatosabb szó a koreai nyelvben. Sajnos ez az egyik leggyakoribb szavak egyike is. A nyelvtanulók számára gyakran igen nehéz megérteni a legalapvetőbb és legtöbbet használt szavakat a célnyelven, bármilyen nyelvről is legyen szó. Példának okáért, a magyar anyanyelvűek azt hihetik, hogy pl. az “a/az” az egyik legegyszerűbb szó, hiszen olyan gyakran használjuk. De próbáld meg elmagyarázni az “a/az” használatát egy koreai embernek, és gyorsan rájössz, hogy az “a/az” igen bonyolult.

Az 있다 lehet melléknév és lehet ige is. Attól függően melléknév vagy ige, hogy hogyan használjuk.

Az 있다 melléknév, amikor azt akarjuk kifejezni, hogy valakinek “van” valamije. Ezeket a mondatokat a 2. Leckében tanultuk:

나는 펜이 있다 = Van egy tollam
나는 차가 있다 = Van egy autóm
나는 가방이 있다 = Van egy táskám

Miután ez az 있다 melléknév, a melléknevekre vonatkozó ragozási szabály vonatkozik rá. Ez jelenidőben azt jelenti, hogy nem teszünk semmit, hanem úgy hagyjuk, ahogy van. Éppen ezért a fenti három mondat tökéletesen van ragozva, nyelvtanilag helyesek.

Amikor az 있다 azt fejezi ki, hogy valaki/valami egy bizonyos helyen “van”, szintén melléknév. Ez is meglehetősen bonyolult magyarul (vagy angolul) beszélők számára. Ezeket a mondatokat is a 2. Leckében tanultuk:

나는 은행 안에 있다 = Én a bankban vagyok
개는 집 안에 있다 = A kutya a házban van
고양이는 의자 밑에 있다 = A macska a szék alatt van

Ismétlem, miután az 있다 ezen használatakor melléknév, a melléknevekre vonatkozó jelenidejű ragozást követve nem teszünk semmit vele, úgy hagyjuk, ahogy van. Éppen ezért ez a fenti három mondat is tökéletesen van ragozva, nyelvtanilag helyesek.

De az 있다 használata ennél a két jelentésnél összetettebb. Az 있다-t rengetegféleképpen lehet használni. Ami azt illeti, vannak olyan alkalmazások, amikor az 있다 ige. Ezen a ponton a koreai tudásod még nem elég előrehaladott ahhoz, hogy az 있다-t igeként használó példamondatokat mutassak, mert nem tanultál még bizonyos ehhez fontos nyelvtani szerkezeteket. Amit viszont érdemes megjegyezned, hogy az 있다 lehet ige, és ezért néha igeként ragozódik. Éppen ezért, vannak olyan helyzetek, amikor az 있다 helyes jelenidejű “egyszerű” ragozású alakja 있는다.

Az 있다 akkor ige, amikor egy élő dolog (ember vagy állat) nem egyszerűen valahol “van”, hanem egy helyen vagy egy állapotban egy bizonyos időn keresztül “tartózkodik”. Az “있다” mint melléknév (annak jelölése, hogy valaki/valami valahol van) és az “있다” mint ige (annak jelölése, hogy valaki egy helyen vagy állapotban tartózkodik) közötti különbség igen bonyolult.

Íme néhány példa azokra a bonyolult helyzetekre, amikor az 있다 igeként viselkedik. Ezeket abszolút nem kell még megértened. Azt javaslom akkor foglalkozz ezekkel, amikor a tanulmányaidba elérsz ezekig a leckékig:

  • A 14. Leckében az ~아/어 있다 az ige passzív formáját jelzi
  • A 18. Leckében a ~고 있다 folyamatos cselekvést jelöl
  • A 40. Leckében utasítás arra, hogy valaki valahol vagy valamilyen állapotban tartózkodjon
  • A 44. Leckében a ~자 javaslat arra, hogy valaki valahol tartózkodjon

Wow, ez meglehetősen sok nyelvtan volt. Ennek a leckének a megértése valószínűleg a koreai tanulmányaid legnehezebb része. Komolyan. Minden ezután következő szabály valamilyen módon ezen a leckén fog alapulni. Ezért ha ezen a leckén átrágtad magad, nagy lépést tettél előre. Ne add fel!

1250 példamondat van az 1. Szinten. 

Mindegyikhez kapcsolódik egy hangfájl. Ezeket itt tudod egy csomagban letölteni.

Rendben, minden világos! Kérem a következő leckét! Vagy,

Kattints ide a leckéhez tartozó gyakorlatsorért.

For one week only, purchase all six Unit PDFs for $40 instead of $60!